-
1 τείνει
τείνωstretch: aor subj act 3rd sg (epic)τείνωstretch: pres ind mp 2nd sgτείνωstretch: pres ind act 3rd sg -
2 τείνω
τείνω, fut. τενῶ, aor. ἔτεινα, perf τέτακα, τέταμαι, aor. p. ἐτάϑην, spannen, an-, ausspannen, ausdehnen, ausrecken; τόξον, den Bogen spannen, Il. 4, 124 u. öfter, wie Aesch. Ag. 355 (vgl. τανύω); βέλη, Soph. Phil. 198; ἡνία ἐξ ἄντυγος τείνειν, die Zügel fest anbinden, Il. 3, 261. 5, 262. 19, 394; ἱμὰς τέτατο, der Riemen war straff angespannt, 3, 372; τελαμῶνε τετάσϑην, 14, 404; ταϑεὶς ἐνὶ δεσμῷ, Od. 22, 200; ἱστία τέτατο, die Segel waren gespannt, 11, 11; so Soph. ναὸς ὅςτις ἐγκρατὴς πόδα τείνας ὑπείκει μηδέν, Ant. 712; u. übertr., τὸ μὴ τείνειν ἄγαν, 707; auch ὅτε τε Ζεὺς λαίλαπα τείνῃ, Il. 16, 365, wenn er ein Unwetter ausspannt, ausbreitet; νὺξ τέταται βροτοῖσιν, Nacht ist ausgebreitet über den Menschen, Od. 11, 19; ἀὴρ τέταται, die Luft ist ausgebreitet, Hes. O. 551. Vgl. noch φάρμακον τείνων ἀμ φὶ γένυι, vom angelegten Zügel, Pind. Ol. 13, 85. – Auch der Länge nach hinstrecken, ὥς τε σκώληξ ἐπὶ γαίῃ κεῖτο ταϑείς, Il. 13, 655; πρηνὴς ἐπὶ γαίῃ κεῖτο ταϑείς, 21, 119; ἐν κονίῃσι τετάσϑην, τέταντο, 4, 536. 544; vgl. ἐν στεῤῥοῖς λέκτροισι ταϑεῖσα, Eur. Troad. 114; φάσγανον ὑπὸ λαπάρην τέτατο, das Schwert hing lang herab, Il. 22, 307. – In die Länge ziehen und anspannen, übertr., εἰ δὲ ϑεός περ ἶσον τείνειεν πολέμου τέλος, Il. 20, 101, das Ziel des Krieges gleich anspannen oder etwa gleiche Bahnen zum Ziele des Sieges zumessen, d. i. beiden Parteien gleich günstig sein; u. pass., τῶν ἐπὶ ἶσα μάχη τέτατο πτόλεμ ός τε, 12, 456. 15, 413, Kampf u. Schlacht war ihnen gleich gespannt, d. i. es wurde von ihnen mit gleichem Glücke gekämpft; vgl. Hes. Th. 638; ähnlich ἐπὶ Πατρόκλῳ τέτατο κρατερὴ ὑσμίνη, Il. 17, 634, es spannte sich das Gefecht an, man kämpfte mit Anstrengung, Anspannung aller Kräfte, wie τείνειν αὐδήν, die Stimme anspannen, anstrengen, Aesch. Pers. 566; λόγον, die Rede ausdehnen, eine lange Rede halten, Ch. 503; vgl. ἀμφὶ νῶτ' ἐτάϑη πάεαγος, mehr in räumlicher Beziehung zu nehmen, Soph. Ant. 124; μἡ τεῖνε μακράν, sc. λόγον, Ai. 1019; τί μάτην τείνουσι βοάν, Eur. Med. 201; vom Lichte, verbreiten, διὰ παντὸς τοῠ οὐρανοῦ καὶ γῆς τεταμένον φῶς, Plat. Rep. X, 616 b; ἵπποισι τάϑη δρόμος, der Lauf ward von den Pferden angespannt, d. i. sie strengten sich an im Lauf, Il. 23, 375, während man ib. 758 Od. 8, 121 einfacher nehmen kann: der Lauf erstreckte sich seiner Richtung nach. – Auch von der Zeit, αἰῶνα, das Leben hinziehen, ein langes Leben führen, Eur. Ion 625; βίον, Med. 670; Aesch. Ag. 1335; vgl. ἡδύ τι ϑαρσαλέαις τὸν μακρὸν τείνειν βίον ἐλπίσι, Prom. 535; ὡς μὴ μακροὺς τείνω λόγους, Eur. Hec. 1177; vgl. συχνοὺς τείνω τῶν λόγων, Plat. Gorg. 519 e. Bei Ath. III, 106 c u. sonst vom Dehnen, Langsprechen einer Sylbe. – Auf ein Ziel hinrichten, hinlenken, βέλη ἔπὶ Τροίᾳ, Soph. Phil. 198; φόνον εἴς τινα, Mordanschläge auf Einen richren, Eur. Hec. 263; τὸν νοῦν ἐπί τινι, Sp. – Häufig intrans., zunächst – a) vom Orte, sich erstrecken, ausdehnen, sich hinziehen; besonders εἴς τι, sich wohin, bis zu einem Ziele erstrecken, Her. 4, 38. 7, 113, der so auch pass. sagt τὸ ὄρος τεταμένον τὸν αὐτὸν τρόπον, das Gebirge, das sich auf dieselbe Weise hinerstreckt, 2, 8; τείνοντα χρόνον τρομέονται, die sich in die Länge ziehende Zeit, Aesch. Pers. 65. – b) von Personen, auf Etwas zugehen, auf ein Ziel losstreben, τείνειν ὥς τινα, zu Einem hineilen, Ar. Thesm. 1205; τείνειν εἰς πύλας, Eur. Suppl. 720; ἔτεινον ἄνω πρὸς τὸ ὄρος, Xen. An. 4, 3, 21. – c) auf Etwas gerichtet sein, sich worauf beziehen, worauf zielen, τείνει εἰς σέ, es geht auf dich, Her. 6, 109; τὰ πρὸς τὴν ἀρετὴν τείνοντα, das auf die Tugend Bezug Habende, Plat. Polit. 308 e; εἰς σὲ τείνει τῶνδε διάλυσις κακῶν, Eur. Phoen. 438; ὥςτε καὶ τοῦτο τοῠ ᾄσματος πρὸς τοῠτο τείνει, ὅτι, Plat. Prot. 345 c, vgl. Conv. 188 d; εἰς σὲ τείνουσιν αὗται αἱ ᾠδαί, Lys. 205 e; ἡ πρὸς τὴν ὄνησιν τείνουσα πρᾶξις, Crat. 419 h; daher auch von Linien, ἀπὸ τῆς ἐκ γωνίας εἰς γωνίαν τεινούσης, Men. 85 b; τὰ μηδαμόσε ἄλλοσε τείνοντα ἢ πρὸς δόξαν καὶ ἔριν, Rep. VI, 499 a; πρὸς σὲ μᾶλλον τείνει τὰ τοῠ ἡγεμόνος ἔργα ἢ πρὸς ἐμέ, Xen. Oec. 7, 39. Aber auch τείνειν πρός τινα od. πρός τι = an Etwas hinanreichen, ähnlich sein, Plat. Crat. 402 c; ἐγγύς τι τείνειν τοῠ ϑανάτου, Phaed. 65 a, vgl. Theaet. 169 a. – d) sich anspannen, anstrengen, Sp., wie auch das pass. gebraucht wird, ἀμφ' ἀρεταῖς τέταμαι, Pind. P. 11, 54; λιμὸν ἀμύνων τέταται, I. 1, 49.
-
3 τείνω
A , ([etym.] ἀπο-) Pl.Grg. 458b, ([etym.] ἐκ-) E.Med. 585: [tense] aor.ἔτεινα Il.4.124
, [dialect] Ep.τεῖνα 3.261
: [tense] pf.τέτᾰκα D.H. 19.12
, etc., ([etym.] ἀπο-) Pl.Grg. 465e:—[voice] Med., [tense] fut. τενοῦμαι ([etym.] παρα-) Th.3.46, ([etym.] προ-) D.14.5: [tense] aor. ἐτεινάμην, [dialect] Ep. τειν-, A.R.2.1043, 4.705, ([etym.] προ-) Hdt. 9.34, ([etym.] δι-) Antipho 5.46, Pl.Ti. 78b:—[voice] Pass., [tense] fut. τᾰθήσομαι ([etym.] παρα-) Id.Ly. 204c: [tense] aor. ἐτάθην [ᾰ] S.Ant. 124 (lyr.), etc., [dialect] Ep.τάθην Il.23.375
: [tense] pf. , etc.: [tense] plpf. [ per.] 3sg. and pl. τέτατο, τέταντο, Od.11.11, Il.4.544; [ per.] 3 dual τετάσθην ib. 536:— stretch by force, pull tight,κυκλοτερὲς μέγα τόξον ἔτεινε Il.4.124
; (anap.); ἐξ ἄντυγος ἡνία τείνας having tied the reins tight to the chariot-rail, Il.5.262; ναὸς πόδα τείνας keeping the sheet taut, S.Ant. 716;κάλων τείνας οὔριον εὐφροσυνᾶν IG14.793
;οἱ ἀπείρως κατ' εὐθὺ τείνοντες Sor.1.73
; τῷ ψιμύθῳ.. παρειήν make it (look) full, AP11.374 (Maced.):—[voice] Med., τείνατο τόξα stretched his bow, A.R.2.1043, cf. Orph.A. 589; of tendons, etc., Gal. 18(2).58, al.:—[voice] Pass., [ἱμὰς] ὑπ' ἀνθερεῶνος.. τέτατο [the strap] was made tight, Il.3.372; ; τέταθ' ἱστία were stretched taut, Od.11.11.2 metaph., stretch or strain, ἶσον τείνειεν πολέμου τέλος strain the issue of war even, Il.20.101:—[voice] Pass., , 15.413, cf. Hes.Th. 638; τέτατο κρατερὴ ὑσμίνη the fight was strained, was intense, Il.17.543; ἵπποισι τάθη δρόμος their pace was strained to the utmost, 23.375; τοῖσι δ' ἀπὸ νύσσης τέτατο δρόμος they set off at full speed from the starting-line, ib. 758, Od.8.121: τ. αὐδάν strain the voice, raise it high, A.Pers. 574 (lyr.):—[voice] Pass. also, exert oneself, be anxious, Pi.I.1.49;ἀμφ' ἀρεταῖς Id.P.11.54
.3 stretch out, spread,ὅτε τε Ζεὺς λαίλαπα τείνῃ Il.16.365
; ἐπὶ νὺξ τέταται βροτοῖσι night is spread over them, Od.11.19;ἀὴρ τέταται μακάρων ἐπὶ ἔργοις Hes.Op. 549
; of light,αἴγλαν ἃ τέταται S.Ph. 831
(lyr.), cf. Pl.R. 616b; of sound,ἀμφὶ νῶτ' ἐτάθη πάταγος S.Ant. 124
(lyr.); δίκτυα τ. X.Cyn. 6.9;ψυχὴν διὰ παντός Pl.Ti. 34b
.b Gramm., lengthen a syllable, A.D.Pron.55.1:—[voice] Pass., ib.27.25, cf. 11.1 fin.4 aim at, direct towards a point, prop. from the bow,ἐπὶ Τροίᾳ τ. τὰ θεῶν ἀμάχητα βέλη S.Ph. 198
(anap.): metaph., ἔς τινα τ. φόνον aim, design death to one, E.Hec. 263 (but τ. φόνον prolong murder, Id.Supp. 672); τ. λόγον :—[voice] Pass.,ἐς σὲ τ. γλῶσσα E.Rh. 875
;ἡ ἅμιλλα τέταται πρὸς τοῦτο Pl.Phdr. 271a
, cf. Lg. 770d, R. 581b.II stretch out in length, lay, ζυγὰ ἐπιπολῆς τ. Hdt.2.96:—[voice] Pass., lie out at length, lie stretched,ἐπὶ γαίῃ κεῖτο ταθείς Il.13.655
; ἐν κονίῃσι τετάσθην, τέταντο, 4.536, 544; ταθεὶς ἐνὶ δεσμῷ hanging stretched in chains, Od.22.200; [φάσγανον] ὑπὸ λαπάρην τέτατο hung along or by his side, Il.22.307; διὰ.. αἰθέρος.. τέταται extends, Emp.135, cf. 100.2;τῶν ἐκ τῆς χώρας λεωφόρων εἰς τὴν πόλιν τεταμένων Pl.Lg. 763c
;φλὲψ.. διὰ τοῦ κοίλου τείνεται Arist.HA 513b3
: τεταμένος sts. becomes a mere Adj., long, αὐχένα.. τεταμένον τῇ φύσει, of birds, Id.PA 692b20; in Gramm., of a long vowel, PBouriant 8 i 1, 14.2 stretch or hold out, present,τινὰ ἐπὶ σφαγάν E.Or. 1494
(lyr.); ἀσπίδα, δόρυ, AP7.147 (Arch.), 720 (Chaerem.); τὴν χεῖρά τινι or ἐπί τι, A.R. 4.107, 1049:—[voice] Med., τείνεσθαι χέρε, γυῖα, δειρήν, one's hands, etc., Theoc.21.48, A.R.1.1009, 4.127, etc.;συὸς τέκος Id.4.705
; ἑανούς ib. 1155.3 extend, lengthen, of Time,τὸν μακρὸν τ. βίον A. Pr. 537
(lyr.), cf. E.Med. 670; ;τόνδ' ἐτεινάτην λόγον A.Ch. 510
;μακροὺς τ. λόγους E.Hec. 1177
; τί μάτην τείνουσι βοήν; (where others interpr. it like τ. αὐδάν, v. supr. 1.2) Id.Med. 201 (anap.);πολλὰ μὲν τάλαινα πολλὰ δ' αὖ σοφὴ.. μακρὰν ἔτεινας A.Ag. 1296
, cf. S.Aj. 1040.B intr., of geographical position, stretch out or extend, παρ' ἣν (sc. λίμνην)τὸ.. ὄρος τείνει Hdt.2.6
; τὸ πρὸς Λιβύης.. ὄρος ἄλλο τείνει ib.8;τ. μέχρι.. Id.4.38
;ἐς.. Id.7.113
;ἐπὶ.. X.Ages.2.17
; of a dress, ὑπὸ σφυροῖσι τ. E.Ba. 936; of a mountain, ὑψόθι τ. A.R.2.354: of Time, ἡμερολεγδὸν τείνοντα χρόνον dragging out time, A.Pers.64 (anap.):—rarely so in [voice] Pass.,ὄρος τεταμένον τὸν αὐτὸν τρόπον Hdt.2.8
.II exert oneself, struggle,ἐναντία τισί Pl.R. 492d
; press on, hasten,οἱ δ' ἔτεινον ἐς πύλας E.Supp. 720
;δηλοῖ τοὖργον, οἷ τ. χρεών Id.Or. 1129
;τὸ μὴ τείνειν ἄγαν S.Ant. 711
;τ. ὥς τινα Ar.Th. 1205
;ἔτεινον ἄνω πρὸς τὸ ὄρος X.An.4.3.21
;εὐθὺ Βαβυλῶνος Luc.Nec.6
;τὴν ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ Id.Icar.22
.III extend to, reach,ἐπὶ τὴν ψυχήν Pl.Tht. 186c
; ; of the veins stretching from one point to another, Arist.HA 492a20, 513a2, al., cf. Pl.Ti. 65c, Diog.Apoll.6.2 tend, refer, belong to, τείνει ἐς σέ it refers to, concerns you, Hdt.6.109, cf. 7.135, E.Ph. 435, Hipp. 797, etc.; ποῖ τείνει καὶ εἰς τί; to what does it tend? Pl.Cri. 47c, cf. Tht. 163a, D.10.54;μηδαμόσε ἄλλοσε Pl.R. 499a
; , Prt. 345b; .3 τείνειν πρός τινα or τι, come near to, to be like, Id.Tht. 169b, Cra. 402c;ἐγγύς τι τείνειν τοῦ τεθνάναι Id.Phd. 65a
, cf. R. 548d. (Cf. τανύω, Skt. tanóti 'stretch', Lat. tendo, etc.) -
4 τεινω
(fut. τενῶ, aor. ἔτεινα, pf. τέτᾰκα; pass.: aor. ἐτάθην - эп. τάθην, pf. τέτᾰμαι)1) натягивать(ἡνία Hom.; τόξον ἐπί τινι Aesch.)
ἱστία τέτατο Hom. — паруса вздулись;τῇ δύω τελαμῶνε τετάσθην Hom. — (грудь), где были натянуты две перевязи;φάσγανον ὑπὸ λαπάρην τέτατό οἱ Hom. — сбоку висел у него меч;μέ τ. ἄγαν Soph. — не слишком сопротивляться, быть уступчивым2) напрягать, повышать, усиливать(τάλαιναν αὐδάν Aesch.)
τέτατο κρατερέ ὑσμίνη Hom. — жестокая битва (все) разгоралась;ἵπποισι τάθη δρόμος Hom. — бег коней ускорился3) растягивать, (рас)простирать(λαίλαπα Hom.; δίκτυα Xen.)
νὺξ τέταται βροτοῖσιν Hom. — ночь простерлась над смертными;ταθεὴς ἐπὴ γαίῃ Hom. — распростертый на земле;ἐτάθη πάταγος Soph. — раздался шум;διὰ παντὸς τοῦ οὐρανοῦ τεταμένον φῶς Plat. — протянувшееся через все небо сияние;αὐχέν τεταμένος Arst. — вытянутая (длинная) шея;τὼ χέρε τεινόμενος Theocr. — вытягивая свои руки4) устремлять, направлять(τὰ βέλη ἐπὴ Τροίᾳ Soph.)
τ. λόγον εἴς τινα и εἴς τι Plat. — направлять рассуждение на кого(что)-л.;τ. φόνον εἴς τινα Eur. — замышлять чьё-л. убийство (ср. 5);ἶσον τ. πολέμου τέλος Hom. — направлять бой к равному (для обеих сторон) концу, т.е. никому не давать перевеса;ἐπὴ ἶσα μάχη τέτατο Hom. — сражение шло с равным успехом, т.е. без чьей-л. победы;ἥ ἄμιλλα αὐτῷ τέταται πρὸς τοῦτο πᾶσα Plat. — все его усилия направлены на это;τινὰ ἐπὴ σφαγάν τ. Eur. — предавать кого-л. закланию5) длить, удлинять, продолжать, затягивать(φόνον Eur. - ср. 4)
τὸν μακρὸν τ. βίον Aesch. — вести долгую жизнь;μακρὰν τ. Aesch., Soph. — долго тянуть, затягивать дело6) тянуться, простираться(πρὸς Λιβύην, παρὰ τέν λίμνην Her.)
πέπλων στολίδες ὑπὸ σφυροῖσι τείνουσιν Eur. — складки платья доходят до пят7) длиться, продолжатьсяτείνοντα χρόνον Aesch. — в течение всего времени, все время
8) устремляться, направляться(πρός, εἴς τι Plat., Eur. и ἐπί τι Soph.)
αὐτὸ δηλοῖ τοὔργον οἷ (v. l. ᾗ) τ. χρεών Eur. — само дело покажет, куда следует держать путь;ἐναντία τινὴ τ. Plat. — оказывать сопротивление кому-л.;ἥ συμβουλίη ἔς τινα τείνουσα Her. — обращенный к кому-л. совет9) относиться, иметь отношение, принадлежать, касаться(εἴς τινα Her., Eur.)
ποῖ τείνει καὴ εἰς τί ; Plat. — куда и к чему это относится?;εἰς σὲ τείνει τῶνδε διάλυσις κακῶν Eur. — тебе надлежит положить конец этим несчастьям10) быть сходным, походитьπρός τινα τ. Plat. — походить на кого-л.;
ἐγγὺς τ. τινός Plat. — быть очень похожим на что-л. -
5 πυθμήν
πυθμήν, ένος, ὁ, die Tiefe, der Grund, Boden von Trinkgefäßen; χρύσεα δέ σφ' ὑπὸ κύκλα ἑκάστῳ πυϑμένι ϑῆκεν, Il. 18, 375, vgl. 11, 535; Hes. O. 367; ϑαλάσσης, der Grund, die Tiefe des Meeres, Th. 932, wie πόντου, Solon. 5, 20; λίμνης, Theogn. 1029; Ταρτάρου, Pind. fr. 223; χϑόνα δ' ἐκ πυϑμένων αὐταῖς ῥίζαις πνεῠμα κραδαίνοι, Aesch. Prom. 1048; ἐκ δὲ πυϑμένων ἔκλινε κοῖλα κλῇϑρα, aus den Angeln, Soph. O. R. 1261; ἐν μέσῳ τῷ πυϑμένι τοῠ πελάγους οἰκῶν, Plat. Phaed. 109 c; πυϑμένα οὐκ ἔχει οὐδὲ βάσιν, 112 b; eines Fasses, Pol. 22, 11, 15; Sp., wie Luc. Navig. 5 Mort. D. 11, 3; πυϑμένι λίμνης, Nic. Ther. 368; ϑαλάσσης, Orph. Arg. 421; auch übertr., κακῶν ἀνεφαίνετο πυϑμήν, 893. – Bes. auch der Stamm od. das Wurzelende eines Baumes, παρὰ πυϑμέν' ἐλαίης, Od. 13, 122; 23, 204; Strab. 11, 10, 2; übh. Stamm, σμικροῠ γένοιτ' ἂν σπέρματος μέγας πυϑμήν, Aesch. Ch. 202, vgl. 258; Suppl. 98; Arist. gen. anim. 1, 20; D. Sic. 1, 14; Wurzel, ταῠρον ἐν χϑονὶ πυϑμένα τείνει, Nic. Ther. 639. – In der Arithmetik die Wurzelzahl; ἐπίτριτος, Plat. Rep. VIII, 546 e, eine Zahl, welche die Wurzelzahl und noch ein Drittel derselben enthält; vgl. Arist. polit. 5, 12; Theol. arithm. – Verwandt mit πύνδαξ, von dem es Arist. probl. 25, 2 unterscheidet.
-
6 μεταξύ
μεταξύ (vgl. μετά, μέσος), zwischen, dazwischen; μάλα πολλὰ μεταξὺ οὔρεα, sehr viele Berge liegen dazwischen, Il. 1, 156; H. h. Merc. 159; μεταξὺ δ' ἀλκὰ δι' ὀλίγου τείνει πύργος, Aesch. Spt. 762; τὰ δὲ μεταξὺ τούτων μηδαμῶς γίγνου κακός, Soph. O. C. 292, inzwischen, bis dahin; so c. gen. auch Eur., ξίφους μεταξὺ καὶ πυρᾶς Ἀχιλλέως, Hec. 437, wie Her. σκευὴν μεταξὺ ἔχουσι πεποιημένην τῆς τε Περσικῆς καὶ τῆς Πακτυϊκῆς, 7, 85; μεταξὺ τούτων γιγνόμενον, dazwischen kommen, Plat. Parm. 152 c; auch vollständiger, μεταξὺ τούτοιν ἀμφοῖν ἐν μέσῳ ὄν, Rep. IX, 583 c; mit dem Artikel, αἱ μεταξὺ τῶν λόγων διηγήσεις, Theaet. 143 c, wie ὁ μεταξὺ τῆς δίκης τε καὶ τοῦ ϑανάτου χρόνος, die dazwischenliegende, die Zwischenzeit, Phaed. 58 c; vgl. ὑφ' ἡμῶν τῶν μεταξὺ ὄντων τοῦ κακοῦ τε καὶ ἀγαϑοῠ, Lys. 220 d; ἐν τῷ μεταξύ, in dem Zwischenraume, Thuc. 4, 25; – μεταξὺ τὸν λόγον καταλύειν, in der Mitte die Rede abbrechen, Plat. Gorg. 505 c. – Mit dem partic. = während, μεταξὺ ὀρύσσων, während er grub, mitten im Graben, Her. 2, 158; πολλαχοῦ δή με ἐπέσχε λέγοντα μεταξύ, Plat. Apol. 40 b, während ich sprach, vgl. Phaedr. 234 d, öfter; μεταξὺ λέγων ἐνεϑυμήϑην, Dem. 24, 122; Sp., wie λουόμενος μεταξύ, während des Badens, Luc. Nigr. 13; – μεταξὺ ὑπολαβών, sc. λέγοντος, dazwischen das Wort nehmend, unterbrechend, Xen. An. 3, 1, 27; μεταξὺ τῶν λόγων, à propos, Plat. Phaedr. 230 a; Apollod. Gel. bei Poll. 10, 93. – Auch bei Sp., τὸ μεταξὺ διάστημα ϑερινῶν ἀνατολῶν καὶ μεσημβρίας, Pol. 3, 37, 4; ἔτι μεταξὺ αὐτοῠ λέγοντος, 15, 23, 4, während er noch redete, wie Luc. Cont. 6 u. a. Sp.; vgl. Jacobs zu Achill. Tat. p. 891.
-
7 θέμις
θέμις, ἡ, alter gen. ϑέμιστος; so immer bei Hom., auch vom nom. pr.; att. u. dor. ϑέμιτος; doch kommt bei den Tragg. u. in att. Prosa nur der nomin. vor u. der acc. ϑέμιν; ion. ϑέμιος, später gew. ϑέμιδος (τίϑημι); das Eingesetzte, die Satzung, das Gesetz, insoweit es auf altem heiligem Brauche beruht; so bes. bei Hom. in der Vrbdg ϑέμις ἐστί, es ist nach altem Brauche Recht, erlaubt, billig, fas est, οὔ μοι ϑέμις ἐστὶ ξεῖνον ἀτιμῆσαι Od. 14, 56, vgl. Il. 14, 388, wo δέος entgegensteht; 1g, 796. 23, 44; ἥ ϑέμις ἐστί, was od. wie es Rechtens, wie es Sitte u. Brauch ist, gew. ᾗ ϑέμις ἐστί geschrieben, vgl. Spitzner exc. 11. zur Il. 2, 73 u. Lehrs Quaest. Ep. p. 44; Hes. O. 139; auch c. gen., ἣ ϑέμις ἀνϑρώπων πέλει, Il. 9, 134. 277. 19, 177; ξείνια ἅ τε ξείνοις ϑέμις ἐστί (wo man nicht nothwendig δοῦναι ergänzen muß), die den Gästen ein Recht sind, ihnen nach heiligem Brauche gebühren, 11, 779. So auch Tragg.; ὅτι καὶ δυνατὸν καὶ ϑέμις αἰνεῖν Aesch. Ag. 98; παρϑενίου ϑ' αἵματος ἐπιϑυμεῖν ϑέμις 210; Suppl. 331 πότερα κατ' ἔχϑραν ἢ τὸ μὴ ϑέμις λέγεις; u. so indeclinabel Soph. O. C. 1193, nach wahrscheinlicher Lesart; bet Plat. Gorg. 505 d, οὐδὲ τοὺς μύϑους φασὶ μεταξὺ ϑέμις εἶναι καταλείπειν, ist εἶναι auszulassen u. φασί als Zwischensatz zu nehmen; stcherer aber ist Xen. Oec. 11, 11 u. Ael. H. A. 1, 60; Soph. εἴ μοι ϑέμις, ϑέλοιμ' ἄν, Phil. 657; O. C. 650. 1553; οὐκέτι μοι τόδε λαμπάδος ἱερὸν ὄμμα ϑέμις ὁρᾶν ταλαίνᾳ, ich darf nicht länger, Ant. 871; εἰ ϑέμις κλύειν Eur. Med. 675; εἰ ψαύοιμεν ὧν μή μοι ϑέμις I. A. 834, sc. ψαύειν; in Prosa, ἥν ϑέμις λέγειν μακαριωτάτην Plat. Phaedr. 250b; οὐ ϑέμις εἰπεῖν Isocr. 4, 92; Sp., οὐ ϑ. καταφρονεῖν Luc. Nigr. fl; ἐν τισὶ μὲν ἱεροῖς ϑέμις ἐσϑίειν ἰχϑῦς, ἐν ἄλλοις δὲ ἀσεβές S. Emp. pyrrh. 3, 923. – Im plur., bei Hom. sowohl δικασπόλοι, οἵ τε ϑέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται, welche die Gesetze aufrecht erhalten durch ihr Rechtsprechen, Il. 1, 238, als die richterliche Gewalt, ᾡ ἔδωκε Κρόνου παῖς σκῆπτρόν τ' ἠδὲ ϑέμιστας 2, 206; δίκῃ δ' ἴϑυνε ϑέμιστας Hes. O. 9, mit Gerechtigkeit verwalte das Recht; οὐδὲ ϑεμίστων λήϑεται, u. vergißt nicht der Gerechtigkeit, Theog. 235; δίκαι καὶ ϑέμιστες, Recht u. Gesetz, Od. 9, 215. Auch streitige Rechtsfälle, Rechtshändel, eigtl. wo Sitte u. Herkommen streitig geworden u. die Könige entscheiden müssen, κρίνειν ϑέμιστας, Il. 16, 387; Hes. Th. 85; vgl. nach οὔτ' ἀγοραὶ οὔτε ϑέμιστες Od. 9, 112, entweder Ordnung, regelnde Sitten, od. richterliche Entscheidungen nach altem Brauch. – Im sing., ἵνα σφ' ἀγορή τε ϑέμις τε ἤην Il. 11, 807, ὃς οὔ τινα οἶδε ϑέμιστα 5, 761, der kein Recht kennt, ein ἀϑέμιστος. – Anders λιπαρὰς τελέουσι ϑέμιστας 9, 15g. 298, sie zahlen reichliche Gebühren, die der König einzufordern das Recht hatte. – Λιὸς ϑέμιστες, die Satzungen des Zeus, seine als Gesetz geltenden Aussprüche, vom Orakel in Dodona, Od. 16, 403; dah. das Orakel, τὸν μὲν Φοῖβος ἀμνάσει ϑέμισσιν Pind. P. 4, 54. – Uebh. das Recht, das Gesetz; καὶ τήνδ' ἀκούεις ὁρκίων ἐμῶν ϑέμιν Assch. Ag. 1405; ἐπεί μοι τὴν ϑέμιν σὺ προὔβαλες Soph. Tr. 807; ὅσα τείνει πρὸς ϑέμιν καὶ ἀσέβειαν Plat. Conv. 188 d; Legg.XI, 925 d; auch Strafe, μένει Ἄρει 'κτί. νειν ὁμοίαν ϑέμιν Aesch. Suppl. 431. – Vgl. übrigens nom. pr.
-
8 ὀλίγος
ὀλίγος, wenig; zunächst von der Menge, Ggstz von πολύς; ὀλίγ' ἀπαγγέλλω κακά, Aesch. Pers. 322; ἀριϑμὸν ὀλίγον, kleine Zahl, Eur. Herc. fur. 6; in Prosa überall, ἑνὸς καὶ πλήϑους τὸ ὀλίγον μέσον, Plat. Polit. 303 a; in ἡ ὑπὸ τῶν ὀλίγων δυναστεία, ib. 291 d sind οἱ ὀλίγοι, im Ggstz gegen τὸ πλῆϑος, die wenigen Herrschenden, die Regierungspartei in der Oligarchie; Thuc. 8, 9 u. öfter; αἱ διὰ τῶν ὀλίγων δυναστεῖαι, Dem. 60, 25, vgl. Lept. 108; Arist.; – von räumlicher Ausdehnung, klein; ὀλίγος δ' ἔτι χῶρος ἐρύκει, Il. 10, 161; ὀλίγῳ ἐνὶ χώρῳ, 12, 423; ὀλίγη δ' ἦν ἀμφὶς ἄρουρα, 3, 115; von körperlicher Größe, Αἴας, Oileus Sohn, 2, 529; Od. 9, 515; κῦμα οὔτε μέγ' οὔτ' ὀλίγον, 10, 94; σάκος, Il. 14, 376; ἐν ὀλίγῳ χώρῳ, Her. 9, 70; von der Zeit, χρόνος, Il. 19, 157. 23, 418; ὀλίγη δέ τ' ἀνάπνευσις πολέμοιο, 11, 801; von der Zeit auch Pind. N. 7, 38; ὀλίγον γὰρ χρόνον ἀλλήλοις διειλέγμεϑα, Plat. Apol. 37 a. – Uebh. gering; ὀλίγον δέ μιν ἄχϑος ἐπείγει, Il. 12, 452; δόσις ὀλίγη τε φίλη τε, Od. 6, 208, wie οὐκ ὀλίγαν δόσιν Pind. P. 10, 20; c. inf., zu wenig, um zu, ἐόντων αὐτῶν ὀλίγων τὸν Μήδων στρατὸν ἀλέξασϑαι, Her. 7, 207, vgl. 6, 109; δέκα νῆες ὀλίγαι ἀμύνειν, Thuc. 1, 50. – Adverbial ὀλίγ ο ν, ein wenig, gar wenig; ἱππῆες δ' ὀλίγον μετεκίαϑον, Il. 11, 52; ὀλίγον δὲ παρακλίνας, 23, 424; ἐμεῖ' ὀλίγον προγενέστε ρός ἐστιν, ibd. 789; so bes. bei comparat., ὀλίγον σοφώτερος, Eur. Hipp. 987; ὀλίγον τι πρότερον τούτων, Her. 4, 81. (v. l. ὀλίγῳ, s. unten); τὰ λεχϑέντα ὀλίγον ἔμπροσϑεν, Plat. Phaedr. 277 d; ὀλίγον πρότερον, ὕστερον, Polit. 262 b Gorg. 454 b u. öfter; Xen. An. 7, 2, 20 u. Sp. – Aber beim comparat. steht auch eben so oft ὀλίγῳ, z. B. πρότερον, ὕστερον, Plat. Gorg. 460 c Rep. I, 327 b; οὐκ ὀλίγῳ μου πλεονεκτεῖν διανοεῖ, nicht um ein weniges, Conv. 218 e; – ὀλίγου, um ein weniges, fast, beinahe; Od. 14, 37; μεταξὺ δ' ἀλκὰ δι' ὀλίγου τείνει πύργος ἐν εὔρει, Aesch. Spt. 744; eigtl. vom Preise, ταῦτα ἕτερον ἂν διδάξειεν ὀλίγου, für einen geringen Preis. für ein weniges, Plat. Soph. 234 a (vgl. auch ὀλί. γου δεῖν unter δέω) fast, Prot. 361 c Phaedr. 258 e u. öfter; ὀλίγου εἰς χιλίους, fast an Tausend, Thuc. 4, 124, v. l. ὀλίγῳ; – παρ' ὀλίγον ποιεῖσϑαι, gering achten, Xen. An. 6, 4, 11; παρ' ὀλίγον διέλυσαν τὸν ἄνϑρωπον, beinahe, Pol. 18, 29, 12; παρ' ὀλίγον ἦλϑε τοῦ ἐκπεσεῖν, 2, 55, 4; παρ' ὀλίγον ἦλϑε τὰ πράγματα τοῦ πάντας ἐπανελϑεῖν, es kam beinahe so weit, 33, 2, 1, öfter; – κατ ' ὀλίγον, bei Kleinem, nach u. nach, allmälig, Plat. Tim. 85 d; Her. sagt auch οὗτοι κατ' ὀλίγους γιγνόμενοι ἐμάχοντο, sie kämpften in kleinen Abtheilungen, vereinzelt, 9, 102; τῶν ἄλλων συμμάχων ἐξελέγετο κατ' ὀλίγους, 8, 113; τῶν ὠῶν ἀποῤῥαίνουσι κατ' ὀλίγους τῶν κέγχρων, 2, 93; κατ' ὀλίγας, Plat. Theaet. 197 d, Sp., wie Pol. 8, 16, 6; Hdn. 2, 7, 10 u. öfter; – δι' ὀλίγων, mit Wenigem, in Kürze, εἰ δεῖ δι' ὀλίγων περὶ μεγίστων ὅτι τάχιστα ῥηϑῆναι, Plat. Phil. 31 d; Legg. VI, 778 c; – ἐν ὀλίγῳ, in Kurzem, Apol. 22 b; – δι' ὀλίγου, in kurzem Zwischenraume, bald darauf, ἡ δι' ὀλίγου μελέτη, im Ggstz von ἡ ἐκ πολλοῦ ἐμπειρία, Thuc. 2, 85, vgl. 5, 69; δι' ὀλίγου ἀπελϑεῖν, bald, schnell, 6, 11, auch δι' ὀλίγων, vgl. Valck. Eur. Phoen. 1105; – ἐπ' ὀλίγον, auf kurze Zeit; μετ' ὀλίγον, nach Kurzem, Plat. Legg. XII, 950 d; – ἐξ ὀλίγου, seit Kurzem, dah. plötzlich, Thuc. 2, 61. 5, 64. – Den regelmäßigen comparat. ὀλιγώτερος haben erst Sp., Ael. H. A. 2, 42. 6, 51; auch bei Hippocr. soll er vorkommen, – Das adv. ὀλίγως ist selten, vielleicht nur Strat. 47 (XII, 205). – Superlat. ὀλίγιστος, nur auf die Zahl, Menge gehend, Il. 19, 223, Hes. O. 721; καὶ τοῦτο φύσει ὀλίγιστον γίγνεται γένος, Plat. Rep. IV, 428 e; ὀλίγιστοι τὸν ἀριϑμόν, V, 473 b; ὅτι σμικρόταται και ὀλίγισται ἀδικίαι, Legg. V, 743 b; δύο ἄρα δεῖ τὸ ὀλίγιστον εἶναι, zwei zum wenigsten, Parm. 149 a; auch δι' ὀλιγίστων ἔσφηλε καὶ Δίωνα (vgl. δι' ὀλίγου), Ep. VII, 351 d; einzeln bei den Folgdn; Sp. bilden auch davon noch ὀλιγίστατος u. das adv. ὀλιγίστως. – Die unregelmäßigen ὀλίζων, ὀλιζότερος s. besonders. – In Beziehung auf die Größe wird als comparat. zu ὀλίγος auch μείων u. ἐλάσσων gebraucht, als superl. ἐλάχ ιστος, ἥκιστος.
-
9 θεμις
преимущ. indecl., gen. атт.-дор. θέμιτος, эп. θέμιστος ἥ (dat. неупотреб.; acc. эп. θέμιστα - поэт. θέμιν; pl.: nom. θέμιστες, gen. θεμίστων и θεμιστέων, dat. θέμισσι, acc. θέμιστας)1) (= лат. fas или jus в отличие от lex) установление, (обычное) право, (нерушимый) обычай, долг, священная обязанностьθ. ἐστί Hom. — дозволено, можно, должно;
οὔ μοι θ. ἐστὴ ξεῖνον ἀτιμῆσαι Hom. — долг запрещает мне быть негостеприимным к пришельцу;ὅσα τείνει πρὸς θέμιν καὴ ἀσέβειαν Plat. — что относится к области дозволенного и что - к области недозволенного;οὐ τοὺς μύθους, φασί, μεταξὺ θ. εἶναι καταλείπειν Plat. — говорят, что не следует обрывать рассказ посередине;λέξον, εἰ θ. κλύειν Eur. — скажи, если можешь (т.е. если ты вправе)2) установленный обычай, обыкновение, нормаἣ θ. ἐστί Hom., Hes. — как водится, как повелось, как принято
3) закон, законность, справедливостьὃς οὔ τινα οἶδε θέμιστα Hom. — (Арей), не признающий никаких законов
4) суд, судилищеἵνα σφ΄ ἀγορή τε θ. τε ἤην Hom. — (площадь), где у них (ахейцев) находились совет и судилище
5) судебное решение, приговорοἳ σκολιὰς κρίνωσι θέμιστας Hom. — те, которые выносят неправые решения
6) возмездие, кара(τίνειν ἀντίρροπον θέμιν Aesch.)
7) pl. веления (воля) боговΔιὸς θέμιστες Hom. — заповеди Зевса;
θέμισσιν Pind. — согласно оракулам8) pl. законы, права, судебная власть, законность, правопорядок, правосудие(δίκαι καὴ θέμιστες Hom.)
τοῖσιν οὔτ΄ ἀγοραὴ βουληφόροι οὔτε θέμιστες Hom. — нет у них (киклопов) ни совещательных собраний, ни законов;Ζεὺς ἐγγυάλιξεν σκῆπτρόν τ΄ ἠδὲ θέμιστας Hom. — (Агамемнону) Зевс вручил скипетр и судебную власть9) pl. установленная дань, налоги, податиλιπαρὰς τελέουσι θέμιστας Hom. — (Ахиллу) будут платить обильные дани
-
10 τείνω
(αόρ. ετεινα, παθ. αόρ. ετάθην, μετχ. πρκ. τεταμένος) 1. μετ.1) натягивать; напрягать;τείνω τό τόξο — натягивать лук;
2) вытягивать, протягивать (руку);2. αμετ. 1) быть склонным (о человеке); клониться, иметь тенденцию (к чему-л.);τα πράγματα προς τα κεί τείνουν — дела идут к этому;
ο καιρός τείνει προς βελτίωσιν — погода идёт на улучшение;
2) направляться, быть направленным; иметь тенденцию (к чему-л.);πού τείνουν οι ενέργειες του; — куда направлены его действия?
-
11 obsolescent
[obsə'lesnt](going out of use: obsolescent slang.) που τείνει να εκλείψει/αχρηστευτεί -
12 существо
существо 1-а ουδ.. η ουσία, το βασικό, το κύριο•существо вопроса η ουσία του ζητήματος•
дела η ουσία της υπόθεσης.
εκφρ.говорить по -у – μιλώ στην ουσία•по -у говоря – βλ. в сущность (λ. сущность).существо 2-а ουδ.το ον, πλάσμα, ύπαρξη. || το είναι•всё моё существо стремится к нему όλο μου το είναι τείνει προς αυτόν.
-
13 θέμις
Aθέμιστα Il.5.761
, , etc.: gen. pl. : pr. n.Θέμις, Θέμιστος Od.2.68
,Θέμιστα Il.20.4
; dat.Θέμιστι 15.87
; butΘέμιτος Pi.O.13.8
,Θέμιδος A.Pr.18
, etc., Θέμιος (v.l. -ιδος) Hdt.2.50,Θέμιν Hes.Th.16
, IG22.1611.71: voc.Θέμι Il.15.93
, E.Med. 160(anap.):I that which is laid down or established, law (not as fixed by statute, but) as established by custom, θ. ἐστί 'tis meet and right, c. dat. pers. et inf.,οὔ μοι θ. ἐστὶ ξεῖνον ἀτιμῆσαι Od.14.56
; ἅ τε ξείνοις θ. ἐστὶν [παραθεῖναι] Il.11.779; ὅ οἱ Διόθεν θ. ἦεν [ἐκτελέσαι] Hes.Sc.22; γυναικὶ οὐ θ. SIG1024.9(Myconos,iii/ii B.C.): without dat., Il.16.796, 23.44;οὐ θ. ἐν μοισοπόλων οἰκίᾳ θρῆνον ἔμμεν' Sapph.136
;ὅτι δυνατὸν καὶ θ. αἰνεῖν A.Ag.98
, cf. S.Ant. 880(lyr.), Ph. 346, E.Med. 678, Pl.Phdr. 250b, Isoc.4.92, etc.; ἡ γὰρ θ. for so 'tis right [to do], Od.24.286; freq. ἣ θ. ἐστί as the custom is, Il.2.73: c. dat. (= loc.),ἣ θ. ἐστίν.. ἀγορῇ 9.33
: c. gen., ἣ θ. ἀνθρώπων πέλει ib. 134;ἣ θ. ἐστὶ γυναικός Od.14.130
; alsoᾗ θ. ἀνθρώποις κατὰ ἤθεα Hes.Op. 137
; θύειν τοὺς γεωργοὺς.. ᾗ (with ι)θέμις IG22.1364
(i A.D.); but ᾗ θέμις ἐστί is rejected for Hom. by Hdn.Gr.2.516, cf. A.D.Adv.148.28: indecl., πότερα κατ' ἔχθραν ἢ τὸ μὴ θέμις λέγεις; A.Supp. 336;ὥστε μὴ.. θέμις σέ γ' εἶναι κεῖνον ἀντιδρᾶν κακῶς S.OC 1191
;οὐδὲ.. φασὶ θέμις εἶναι Pl. Grg. 505c
, cf.X.Oec.11.11, Ael.NA1.60.2 justice, right, S.Tr. 810;ὅσα τείνει πρὸς θέμιν Pl.Smp. 188d
; penalty, ἐκτίνειν ὁμοιΐαν θ. A.Supp. 436 (lyr.); sanctity, ὁρκίων ἐμῶν θ. Id.Ag. 1431.II = ἀγὼν θεματίτης, IGRom.3.319 (Pisid.); νικήσας θέμιν ἀνδρῶν ib.437 ([place name] Termessus).III pl. [full] θέμιστες, decrees of the gods, oracles, Διὸς θ. Od. 16.403; θέμισσιν by oracles, Pi.P.4.54, cf. O.10(11).24.2 dooms, customary laws, ordinances,δικασπόλοι, οἵ τε θέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται Il.1.238
, cf. Hes.Th. 235; τοῖσιν δ' (i.e. the Cyclopes)οὔτ' ἀγοραὶ βουληφόροι οὔτε θέμιστες Od.9.112
; οὔτε δίκας εὖ εἰδότα οὔτε θέμιστας neither rights nor laws, ib. 215: in sg.,ὃς οὔ τινα οἶδε θέμιστα Il.5.761
;ἵνα σφ' ἀγορή τε θέμις τε 11.807
.3 judgements, decisions given by the kings or judges,οἳ.. σκολιὰς κρίνωσι θέμιστας 16.387
; σκολιῇς δὲ δίκῃς κρίνωσι θ. Hes.Op. 221;διακρίνοντα θ. ἰθείῃσι δίκῃσιν Id.Th. 85
.IV pr. n., Themis, , cf. Il.15.87, 20.4, Hes.Th.16, A.Pr.18, etc. -
14 πάθημα
Aπαθημάτοις Com.Adesp.283
(Aetol. acc. to Eust. 279.42, 1761.36):—that which befalls one, suffering, misfortune, S.Tr. 142, Th.4.48, etc.; τὸ π. τοῦ Χριστοῦ the passion of Christ, 2 Ep.Cor.1.5; of good fortune, χαῖρε παθὼν τὸ π. (deification) Orph.Fr. 32f: mostly in pl., Hdt.8.136, etc.;παθήμαθ' ἅπαθον S.OC 361
; ἀκούσια π., opp. ἑκούσια καὶ ἐκ προνοίας ἀδικήματα, Antipho 1.27; τὰ δέ μοι π. μαθήματα γέγονε my sufferings have been my lessons (cf.πάθος 1.2
), Hdt.1.207, cf. Ar.Th. 199, Pl.Smp. 222b.II emotion or condition, affection,π. τῆς ψυχῆς εἶναι τὴν σωφροσύνην, οὐ μάθημα X.Cyr.3.1.17
, cf. Pl.Phd. 79d; opp. ποίημα, Id.Sph. 248b;τὸ τῆς ἑτέρας χειρὸς π. Plot.4.9.2
; but in early writers mostly in pl., affections, feelings, opp. ποιήματα, Pl.R. 437b;τὰ περὶ τὸ σῶμα π. Id.Phlb. 33d
;ὅσα διὰ τοῦ σώματος π. ἐπὶ τὴν ψυχὴν τείνει Id.Tht. 186c
;π. ἐν τῇ ψυχῇ γιγνόμενα Id.R. 511d
; παθήμασιν ὑπηρετεῖν obey the feelings, Arist.Pol. 1254b24; opp. ἤθη, ἕξεις, Id.Rh. 1396b33, cf. Po. 1449b28.III in pl., incidents, happenings, τὰ ἐν.. Ὀδυσσείᾳ π. ib. 393b;πάντα εἴδη καὶ π. πολιτειῶν Id.Lg. 681d
. -
15 πυθμήν
A bottom, of a cup or jar,δειλὴ δ' ἐνὶ πυθμένι φειδώ Hes.Op. 369
(so prov.ἐν τῷ πυθμένι τοῦ πίθου Lib.Ep.127.2
);τὼ δὲ πίθω πατάγεσκ' ὀ πύθμην Alc.Supp.25.9
, cf. Arist.Pr. 936a32, Sor.1.91; distd. from πύνδαξ, Arist.Pr. 938a14;φιάλη.. ἡ ἐπὶ τὸν π. καὶ τὸ στόμα τιθεμένη Asclep.Myrl.
ap. Ath.11.501d, cf. Apollod. ib. a; this sense is doubtful in Il.11.635 (cf. infr. 4 and Ath.11.488f), and in IG12.282.111, 11(2).161 B 120, 287 B 89,131,143 (Delos, iii B.C.);ἐν τῷ π. ἐπιγραφὴν ἔχουσα Inscr.Délos 313a102
, cf. 320 B 45, al. (iii B.C.).2 generally, base, foundation, (anap.); π. γαίης, πέτρης, Orph.A.92, L. 162; foot of a mountain, Arat.989.3 of the sea, bottom, depth, π. θαλάσσης, πόντου, λίμνης, Hes.Th. 932, Sol.13.20, Thgn.1035;τοῦ πελάγους Pl.Phd. 109c
, cf. 112b; also Ταρτάρου, abyss, Pi.Fr. 207.4 support under a cup's handle,δύω δ' ὑπὸ πυθμένες ἦσαν Il.11.635
(cf. supr. 1); legs of a tripod, 18.375.5 pl., sockets, .6 in Anatomy, fundus of univalves, Arist.HA 529a6, PA 680a23; lower parts of the testes, Ruf.Onom. 105 (but, upper part of the uterus, Sor.1.7, Gal.2.889); also γενειάδος π. A.Fr.27; distal end of a quince, Aët.1.111.7 metaph., Δίκας ἐρείδεται π. the base of Justice is firmly set, A.Ch. 646 (lyr.);π. κακῶν Orph.A. 893
; πυθμένες λόγων fundamental principles, Protag. ap. D.L.9.54;Ζεὺς π. γαίης τε καὶ οὐρανοῦ Orph.Fr.168.4
.II stock, root of a tree,παρὰ πυθμέν' ἐλαίης Od.13.122
, 372, cf. 23.204;ἐν π. φηγοῦ Hes.Fr.134.8
; π. δρυός Ion Trag.28;ὁ π. τῆς ῥίζης Dsc. 4.104
, cf. 3.126; σεύτλου πυθμένες beet- roots, BGU1118.17 (i B.C.); ἁλικακκάβων π. ib. 1120.37 (i B.C.);ἀμπέλου Str.2.1.14
, cf. PPetr.1p.78 (iii B.C.); ἐπὶ τοῦ αὐτοῦ π. Thphr.HP2.2.9, cf. CP3.13.3: metaph.,ἐκ νεάτου π. ἐς κορυφήν Sol.13.10
.2 stem, stalk, πυροῦ, κριθῶν, Arist.GA 728b36, D.S.1.14;σύκων Poll.2.170
;τυτθὸν.. ἐν χθονὶ πυθμένα τείνει Nic.Th. 639
.b metaph., stem, stock of a family, A.Ch. 260, Supp. 106 (lyr.); σμικροῦ γένοιτ' ἂν σπέρματος μέγας π., i.e. great things might come from small, Id.Ch. 204;πυθμένες θάλλουσιν ἐσθλῶν B.5.198
; π. δικῶν, of a litigious person, Com.Adesp. 896.III in Arithmetic, base of a series, i.e. lowest number possessing a given property, π. ὁ δέκα (of the numbers such that the previous integers contain an equal number of primes and non-primes) Speus. ap. Theol.Ar.62; ἐπίτριτος π. the first couple of numbers giving the ratio 4:3, Pl.R. 546c, cf. Nicom.Ar.1.21, 2.19. [[pron. full] ῠ in A. ll. cc.; [pron. full] ῡ by position in [dialect] Ep., etc.] (Cf. Skt. budhnás 'bottom, base', Lat. fundus, OE. botm.) -
16 συντείνω
A strain, draw tight, brace up, σ. [τὰ ὀστᾶ], opp. χαλάω, Pl.Phd. 98d: metaph. of the mind, E.Hipp. 257 (anap.);ἁρμονίαις σ. τὰς ψυχάς Pl.Lg. 800d
:—[voice] Pass., to be in a state of tension, Hp. Art.8, Epid.3.1.δ, Sor.2.18, Gal.6.170.2 strain to the uttermost, urge on, exert,ποδὸς ὁρμάν E.El. 112
(lyr.);δράμημα κυνῶν Id.Ba. 872
(lyr.); λόχιαι στερρὰν παιδείαν Μοῖραι συντείνουσι, of the pains of childbirth, Id.IT 207 (lyr.); :— [voice] Pass., strain all one's powers, ;συντεταμένον καὶ σπουδάζοντα Id.Euthd. 288d
; γνώμῃ συντεταμένῃ with earnest, serious purpose, X.Oec.2.18.3 intr. in [voice] Act., exert oneself, strive, Pl.Sph. 239b;τοῖς τόξοις Hp.
Aër.20;τῷ πνεύματι Arist.APr. 893a2
; hasten,δρόμῳ εἰς τὸ ἄστυ Plu.Nic.30
; of things, become intense,συντείνοντος τοῦ κακοῦ Id. Dio 45
.II direct earnestly to one point,πάντα τὰ αὑτοῦ εἰς τοῦτο Pl.R. 591c
, cf. Grg. 507d;ἐπὶ πόλεμον τὰς αὑτῶν σ. πόλεις Id.Plt. 308a
:—[voice] Pass., συντετάσθαι πρὸς τὸ μέλλον ταῖς φροντίσι, of mental tension or anxiety, Plu.2.473c.2 intr., direct all one's powers to one object, to be bent upon,ἐπὶ τὸ μαθεῖν.. τὸν λόγον Pl.Lg. 641e
; and of things, tend or contribute towards.., c. inf.,σφάξαι σ' Ἀργείων.. συντείνει.. γνώμα E.Hec. 189
(lyr.);τὰ δ' ἐμοὶ δοκεῖ πάντα εἰς ταὐτόν τι συντείνειν Pl.Cra. 403b
; , cf. Ael.Tact.2.1;πάντα τὰ συντείνοντα εἰς τὴν λειτουργίαν POxy.904.5
(v A.D.); ἕν, εἰς ὃ πάντα ς. D.10.54 vulg. ( τείνει codd. opt., ἕν om. S); εἰς ἀδικίαν ἢ δικαιοσύνην, etc., Arist.EN 1127a34, cf. Epicur.Ep.2p.35U.;εἰς ταὐτὸν κεφάλαιον Gal. 15.613
;ἐπὶ τὴν ἀνδρείαν Pl.Plt. 309b
;πρὸς ἀρετήν Id.Lg. 731a
, Isoc. 15.67, cf. Epicur.Ep.1p.29U.; πρὸς τὸν σκοπόν, etc., Arist.EN 1144a25, al.III in physical sense, lead to, εἰς μίαν τινὰ ἰδέαν ς. Pl.Tht. 184d; σ. πρὸς τὸν ἄνω τόπον, πρὸς τὴν καρδίαν, Arist.Juv. 469a16,20;σ. αἱ ἀδένες ἐπὶ σφᾶς τὸ ἄλλο σῶμα Hp.Gland. 2
.IV [voice] Pass., to be exasperated against,πρός τινα Com.Adesp. 22.56
D.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συντείνω
-
17 τέμμαι
-
18 τίνω
τίνω, Il.3.289, al., ([etym.] ἀπο-) IG5(1).1390.76 (Andania, i B.C.), etc.: [dialect] Ion. [tense] impf.Aτίνεσκον A.R.2.475
: [tense] fut. τείσω ([etym.] ἐκ-) IG22.412.6 (iv B.C.), ([etym.] ἀπο-) Epigr.Gr. 1132 ([dialect] Att. vase, iv B.C.), PPetr.3p.55 (iii B.C.), IG7.3073.1 (Lebad., ii B.C.), etc.; Cypr. [ per.] 3sg.πείσει Inscr.Cypr.135.12
H.: [tense] aor. ἔτεισα ([etym.] ἀπ-) SIG47.15 ([dialect] Locr., v B.C.), 663.25 (Delos, iii/ii B.C.), PPetr.3p.41 (iii B.C.), etc.: freq. written τίσω ἔτισα in Hellenistic and later Inscrr. and Pap., and in codd. of all authors ([tense] fut., Od.8.348, A.Ch. 277, S.Aj. 113, etc.; [tense] aor., Od. 24.352, Pi.O.2.58, S.OT 810, etc.): in Hom. confused (both in codd. and printed texts) with τίσω ἔτισα [tense] fut. and [tense] aor. of τίω, and only to be distd. by the sense: [tense] pf. τέτεικα ([etym.] ἀπο-) SIG437.6 (Delph., iii B.C.); part.τετεικώς Lyc.765
(τετικώς, τεθεικώς codd.) (v. ἐκτίνω):—[voice] Med., [tense] pres. first in Thgn.204 (only τίνυμαι in Hom.): [tense] fut.τείσομαι Od.13.15
, al.: [tense] aor.ἐτεισάμην 3.197
, 15.236, al. ( τις- codd.):—[voice] Pass., [tense] aor.ἐξ-ετείσθην IG22.1613.198
, D.39.15, 59.7: [tense] pf. [ per.] 3sg.ἐκ-τέτεισται Pl.Phdr. 257a
, D.24.187. [[pron. full] τῑνω (from Τίνϝω ) in [dialect] Ep., also Thgn.204, Herod.2.51, AP7.657 (Leon.); τῐνω in Trag., as A.Pr. 112, S.OC 635, E.Or.7; also in Pi.P.2.24 ([voice] Med. ) and Sol. 13.31; also in some Epigrammatists, as Simm.25.1, AP9.286 (Marc. Arg.).]I [voice] Act., pay a price by way of return or recompense, mostly in bad sense, pay a penalty, with acc. of the penalty,τ. θωήν Od.2.193
;τιμήν τινι Il.3.289
;ποινάς Pi.O.2.58
, A.Pr. 112, Theodect. 8.9; , El. 298, Fr.107.9, 2 Ep.Thess.1.9, etc.; also τ. ἴσην (sc. δίκην) S.OT 810; ; τὸ ἥμισυ ib. 767e (s. v.l.); μείζονα τὴν ἔκτ<ε>ισίν τινι ib. 933e; τὴν προσήκουσαν τιμωρίαν ib. 905a, cf. Trag.Adesp.490:—but alsob in good sense, pay a debt, acquit oneself of an obligation, ζωάγρια τ. Il.18.407;τείσειν αἴσιμα πάντα Od.8.348
; εὐαγγέλιον (reward for bringing good news) 14.166; τ. χάριν τινί render one thanks, A.Pr. 985;τ. γῇ δασμόν S.OC 635
;ἰατροῖς μισθόν X.Mem.1.2.54
:—also simply,c repay, c. acc. rei,τροφάς τινι E.Or. 109
:—in various phrases, τ. ἀντιποίνους δύας repay equivalent sorrows, A.Eu. 268 (lyr.); φόνον φόνου ῥύσιον τ. S.Ph. 959; αἱμάτων παλαιτέρων τ. μύσος send one pollution in repayment for another, A.Ch. 650(lyr., Lachm., for τείνει); ἀρᾶς τ. χρέος Id.Ag. 457
(lyr.).--Constr.:1 c. acc. of the thing paid or of the thing repaid (v. supr.).2 less freq. c. dat., κράατι τείσεις with thy head, Od.22.218; .3 c. dat. of pers. to whom payment is made (v. supr.).4 c. dat. of the penalty,τ. θανάτῳ ἅπερ ἦρξεν Id.Ag. 1529
(anap.); τύμμα τύμματι ib. 1430 (lyr.).5 with gen. of the thing for which one pays, τ. ἀμοιβὴν βοῶν τινι pay him compensation for the cows, Od.12.382; τ. τινὶ ποινήν τινος pay one retribution for.., Hdt.3.14, 7.134; τ. μητρὸς δίκας for thy mother, E.Or. 531; ἀντὶ πληγῆς πληγὴν τ. A.Ch. 313 (anap.): also with acc. of the thing for which one pays, the price being omitted, pay or atone for a thing, ;τ. ὕβριν Od.24.352
; τ. φόνον or λώβην τινός, Il.21.134, 11.142;κακά Thgn.735
; : less freq. c. acc. pers., τείσεις γνωτὸν τὸν ἔπεφνες thou shalt make atonement for the brother thou hast slain, Il.17.34.6 abs., make return or requital, Sol.13.29; , cf. 230 (lyr.).II [voice] Med., have a price paid one, make another pay for a thing, avenge oneself on him, punish him, freq. from Hom. downwards.--Constr.:2 c. gen. criminis, τείσασθαι Ἀλέξανδρον κακότητος punish him for his wickedness, Il.3.366, cf. Od.3.206, Thgn. 204 (where ἀμπλακίης, v.l. -ίας), Hdt.4.118, etc.;τ. τινὰ ἐφ' ἁμαρτωλῇ Thgn.1248
;ὑπέρ τινος Hdt.1.27
,73.3 c. acc. rei, take vengeance for a thing, τείσασθαι φόνον, βίην τινός, Il.15.116, Od.23.31;λώβην Il.19.208
, etc.4 c. dupl. acc. pers. et rei, ἐτείσατο ἔργον ἀεικὲς ἀντίθεον Νηλῆα he made Neleus pay for the misdeed, visited it on his head, Od.15.236;Ζεῦ ἄνα, δὸς τείσασθαι, ὅ με πρότερος κάκ' ἔοργε, δῖον Ἀλέξανδρον Il.3.351
; τείσασθαί τινα δίκην exact retribution from a person, E.Med. 1316 (dub.l.).5 c. dat. modi, τίνεσθαί τινα ἀγαναῖς ἀμοιβαῖς, φυγῇ, repay or requite with.., Pi.P.2.24, A.Th. 638.6 abs., repay oneself, indemnify oneself, ἡμεῖς δ' αὖτε ἀγειρόμενοι κατὰ δῆμον τεισόμεθ' Od.13.15. (Root q[uglide][icaron]- [alternating with q[uglide]ei- and q[uglide]oi-] 'pay': τῐ-νϝ-ω, τῐ-σις, τεί-σω [Cypr. πείσει], ἔ-τει-σα [cf. ἀππεισάτου s.v. ἀποτίνω], ποι-νή (q.v.): Skt. cáy-ate 'avenge, punish': ápa-ci-tis 'vengeance':—not related to τίω.) -
19 ἰνεύει
ἰνεύει· τείνει, Hsch. -
20 ῥάχις
2 spine or backbone,σύγκειται ἡ ῥ. ἐκ σφονδύλων, τείνει δ' ἀπὸ τῆς κεφαλῆς μέχρι πρὸς τὰ ἰσχία Arist.HA 516a11
, cf. PA 654b12, al.; ὑπὸ ῥάχιν παγέντες impaled, A. Eu. 190, cf. S.Fr.20, E.Cyc. 643; μυελὸς κοίλης ῥάχεως Archel. ap. Antig.Mir.89, cf. Pl.Ti. 77d, 91a.1 ridge of a hill or mountain, Hdt.3.54, 7.216, IG42(1).71.14 (Epid., iii B.C.), Plb.3.101.2, D.H.5.44, Str.3.2.3 (pl.); ἂν ῥάχιν along the ridge, GDI5075.69 (Crete, i B.C.); so Archil.21 like ned Thasos to an ὄνου ῥάχις.2 ῥ. ῥινός bridge of the nose, Poll.2.79, Ruf.Onom.35.3 ῥ. φύλλου mid-rib of a leaf, Thphr.HP3.7.5, al.
- 1
- 2
См. также в других словарях:
τείνει — τείνω stretch aor subj act 3rd sg (epic) τείνω stretch pres ind mp 2nd sg τείνω stretch pres ind act 3rd sg … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ινδία — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία της Ινδίας Έκταση: 3.287.590 τ. χλμ. Πληθυσμός: 1.029.991.145 (2001) Πρωτεύουσα: Νέο Δελχί (12.791.458 κάτ. το 2001)Κράτος της νότιας Ασίας. Συνορεύει Α με το Μπαγκλαντές και τη Μυανμάρ (Βιρμανία), Β με την Κίνα και… … Dictionary of Greek
Στοιχεία — Ουσίες με ομογενή ατομική σύσταση, που αντιπροσωπεύουν τα τελικά όρια στα οποία όλα τα υλικά σώματα μπορούν να υποδιαιρεθούν με χημικά μέσα. Στα σ., στην ελεύθερη κατάσταση τους (μη ενωμένα) τα άτομα συνενώνονται σε μόρια που αποτελούνται από 2… … Dictionary of Greek
Ισπανία — Επίσημη ονομασία: Βασίλειο της Ισπανίας Έκταση: 504.782 τ. χλμ. Πληθυσμός: 40.037.995 (2001) Πρωτεύουσα: Μαδρίτη (2.882.860 κάτ. το 2000)Κράτος της νοτιοδυτικής Ευρώπης, στην Ιβηρική χερσόνησο. Συνορεύει στα ΒΑ με τη Γαλλία και την Ανδόρα, στα Δ… … Dictionary of Greek
προσφορά — Στην οικονομική γλώσσα σημαίνει μία ποσότητα αγαθών ή υπηρεσιών που βρίσκεται διαθέσιμη στην αγορά σε μια δεδομένη στιγμή και σε μια καθορισμένη τιμή. Ο σχετικός καθορισμός της τιμής είναι απαραίτητος, γιατί η π. οποιουδήποτε αγαθού τείνει… … Dictionary of Greek
τείνω — ΝΜΑ 1. τεντώνω (α. «τείνω το τόξο» β. «ὅρα μὴ κατὰ τὴν παροιμίαν ἀπορρήξωμεν πάνυ τείνουσαι τὸ καλώδιον», λουκιαν.) 2. φέρω προς τα εμπρός, προτείνω, προβάλλω (α. «τείνω την κεφαλή» β. «τείνω την χείρα» γ. «ἀσπίδα τείνας», Ανθ. Παλ. δ. «χεῑρας… … Dictionary of Greek
Αφρική — Μία από τις πέντε ηπείρους. Βρίσκεται στο ανατολικό ημισφαίριο, στα νότια της Ευρώπης και στα δυτικά της Ασίας. Μολονότι αποτελεί μέρος, μαζί με την Ευρώπη και την Ασία, της Αρχαίας Ηπείρου, η απέραντη αυτή ήπειρος διαφέρει ουσιαστικά από αυτές,… … Dictionary of Greek
Ιράν — Επίσημη ονομασία: Ισλαμική Δημοκρατία του Ιράν Παραδοσιακή ονομασία: Περσία Έκταση: 1.648.000 τ. χλμ. Πληθυσμός: 65.540.226 (2002) Πρωτεύουσα: Τεχεράνη (6.758.845 κάτ. το 1996)Κράτος της νοτιοδυτικής Ασίας στη Μέση Ανατολή. Συνορεύει στα Β με το… … Dictionary of Greek
κριτική — Η νοητική ενέργεια του χαρακτηρισμού και της εκλογής και, γενικά, της κρίσης. Κοινή σε όλους τους ανθρώπους ως πρωταρχική ιδιότητα της νόησης, η κ. ασκείται σε κάθε αντικείμενο της γνώσης και, μεταξύ άλλων, στην τεχνική και στα προϊόντα των… … Dictionary of Greek
άνθρωπος — Το ανθρώπινο ον, ο πιο εξελιγμένος οργανισμός που ζει στην υδρόγειο. Homo sapiens (ά. έμφρων ή λογικός)είναι ο επιστημονικός όρος, στη συστηματική ταξινόμηση διπλής ονομασίας για το γένος (homo, ά.)και το είδος (sapiens, λογικός)στο οποίο ανήκει… … Dictionary of Greek
αδράνεια — Η αντίδραση που προβάλλει ένα σώμα σε κάθε μεταβολή της κατάστασής του, είτε από ηρεμία σε κίνηση, είτε από κίνηση σε ηρεμία. Οι συνήθεις εκφράσεις α. ενός σώματος και κίνηση από την α. χρησιμοποιούνται όταν θέλουμε να εκφράσουμε: στην πρώτη… … Dictionary of Greek